Épp az egyik méretes bőröndömön ülök és várom a többieket. Thomas már 30 smst küldött, hogy minden rendben, meg nem kell esetleg még valami, mert ő szívesen elhozza nekem. Na persze, legszívesebben becsomagolta volna magát a bőröndbe, hogy mindig a nap minden percében ott legyen mellettem. Nekem viszont szükségem van egy kis távolságra, mert úgy érzem megfojt ez a kapcsolat. Szeretem Thomas-t mármint tényleg, de ez nekem akkor is sok. Talán pont ezért mondtam vissza a saját turné lehetőségét és inkább a srácokkal tartok, hátha kicsit tisztábban fogok látni. Holnap lesz az első koncert Madridban, szóval kezdetét veszi a Violetta Live turné.
- Lodo! - hallottam meg a vörös hajú barátnőm csillingelő hangját.
- Cande, hogy vagy? Hol van a bőröndöd? - néztem körbe, ugyanis Cande bőröndje nem volt sehol.
- Rugge készségesen felajánlotta, hogy utánam cipeli! - Cande és Rugge csak nem olyan régen lettek egy pár és ez egyelőre egy hatalmas titok, amit rajtam kívül csak Alba és Facu tudnak. Megértem, ha még nem akarják nyílvánosságra hozni, elvégre ha nem jön össze a dolog, akkot felesleges felhajtást csaptak miatta.
- Ariel várj már meg! - Ruggero két termetes bőröndöt vonszolt maga után amiknek a tetején egy-egy kisebb méretű bőrönd volt.
- Pasquarelli, minek hoztál ennyi bőröndöt? Szerintem a szállodákban van mosoda!
- Azok az enyémek! - vigyorgott Cande, nekem pedig nem volt több kérdésem. Miután Ruggero megszabadult a tetemes mennyiségű bőröndtől, megölelt majd nyomott egy csókot Cande szájára.
- Srácok én imádlak titeket komolyan, de ezt a nyáladzást hagyjátok meg későbbre.
- Ki vele Comello, mi a bajod?
- Nekem? Nincs semmi bajom! Egyáltalán honnan szedted ezt Candelaria?
- Látom az arcodon. Na várjunk csak, mindjárt kiderítem mi a te bajod. - a hallántékára tette az ujjait és elkezdte masszírozni. Olyan volt mint a jósok a tévé műsorokból. - Megvan! A problémád okozóját Thomas Goldsmith-nek hívják!
- Gratulálok Scherlock tökéletes megfejtés! - csaptam meg Cande vállát és visszaültem a bőröndömre.
- Ugyan már Lodo, légy már egy kicsit vidámabb! - Ruggero igyekezett a számat mosolyra húzni, de nem jött össze neki.
- De nem tudok! Folyton ott van ahol én, ráadásul ha elfogadtam volna azt a turnét, akkor még többet lett volna a közelemben! - rájöttem, hogy kicsit többet mondtam, mint kellett volna. Senkinek se még a legjobb barátnőimnek se mesélte a saját turnéról, mert úgyis az lett volna a vége, hogy győzködni kezdenek, hogy fogadjam el.
- Milyen turné Lodovica? - kérdezte komoly ábrázattal Cande.
- Egy milánói a zenei producer aki felügyelte az Universo és a Mariposa zenei munkálatait, felajánlott egy turnét Európában. Bele is mentem volna, de rájöttem, hogy így csak még rosszabbak lennének a dolgok Thomassal és nem tudnám élvezni a zenélést. Ezért jöttem veletek, mert itt jól érzem magam és nyugodtan csinálhatom azt ami örömet okoz nekem. Kérlek értsétek meg! - kifújtam a levegőt, Cande pedig leült mellém és átölelt.
- Csak ígérd meg, hogy nem fogod megbánni!
- Nem fogom, ne aggódj! - elmosolyodtam, mire Rugge befészkelte magát közénk és a kezeit átdobta a vállunkon.
- Az én két csajom, úgy imádlak titeket!
- Pofa be Ruggero! - löktük le magunkról, majd mindhárman elnevettük magunkat. Igen, ezek vagyunk mi.
- Miről maradtam le? - jelent meg Alba, az elmaradhatatlan fekete bőröndjével, ami pont passzolt a fekete fürtjeihez.
- Semmiről, csak épp Ruggero-ról panaszkodtam Lodo-nak! - Cande rámkacsintott, én pedig hálásan bólintottam egyet.
- Lody, úgy örülök, hogy te is velünk jössz. De ahogy látom, te már nem örülsz ennyire!
- Dehogynem, csak kicsit még fáradt vagyok! - elmosolyodtam és megöleltem Albat.
- Csak nem volt egy búcsú éjszakátok Thomassal? Az olyan romantikus lenne.
- Alba, ne kombináld túl a dolgokat, légy szíves. Nem volt semmilyen búcsú éjszaka és egy jó darabig nem is lesz semmilyen éjszaka sem.
- Jó rendben felfogtam. Egyébként is, a legjobb barátod vagyok, szóval én mindenben támogatlak téged.
- Albita óriási tévedésben vagy! Lodo legjobb barátnője én vagyok, te legfeljebb másodlagos lehetsz!
- Jól hallottam? Azt mondtad, hogy másodlagos vagyok? - erre elkezdtek veszekedni, én pedig imádkoztam, hogy valaki mentse meg nekem ezt a napot, különben esküszöm hazamegyek és bezárkózom a szobámba.
- Na srácok, ki áll készen egy ütős turnéra?
- Facu, te vagy az én megmentőm! - szaladtam oda hozzá és a nyakába csimpaszkodtam. Alba-tól meg is kapom ezért a magamét az tuti. A vak is látja, hogy mennyire odavan Facu-ért és ugyanaz fordítva is igaz, kár, hogy ezt egyedül ők nem veszik észre.
- Nahát ilyen fogadtatásra nem számítottam, de köszi! - ledobta a táskáját és viszonozta az ölelést.
- Ezúttal szerencséd volt, de legközelebb még folytatjuk! - sziszegte Cande a fogai között, de legalább a vitát abbahagyták.
- Nocsak, a nagy Ruggero Pasquarelli is itt van? Hihetetlen, hogy áldoztál a drága idődből miattunk!
- Most mit mondhatnék, a kedvenc srácaimnak mindent! Viszont lenne egy kérdésem: Hol a fenében vannak a többiek?
- Higgadj le te Olasz csődőr, még Sergio sincs itt, nélküle nem indulhatnánk el. - sopánkodott Cande, majd megfogta Rugge kezét. Mindannyian ráültünk a bőröndünkre és úgy vártuk a többieket. Nagy sokára meg is érkezett Jorge, Tinivel és Mechivel egyetemben.
- Hát ti? Így együtt?
- Én hoztam a csajokat! Kicsit elhúzódott a búcsú Stephie-vel!
- És az ágyban kötöttetek ki? Milyen szomorú, úgy sajnállak! - ment oda hozzá Cande és együtt érzően megveregette Jorge vállát, mi pedig igyekeztünk elfojtani a nevetést. Lassan Sergio is megérkezett szóval már csak őfelségére kellett várnunk, szokás szerint.
- Persze, megint rájuk kell várni! - mérgelődtem, mire a lányok Facu-val egyetemben elmosolyodtak.
- Szerintem te nem emiatt vagy ám pipa. Különben is emlékszem még arra a napra, mikor Lodovica Comello először találkozott Diego Domínguez-el és az élete örökre megváltozott!
- Candelaria ne nézz annyi mesét, mert az agyadra mennek! Egyébként csak közlöm veled, hogy nem is volt és nem is lesz semmi közöttünk, értetted? - és akkor megjelent. Fekete csizmában, fekete koptatott farmerben, pólóban és bőrmellényben volt. A haja oldalt le volt nyírva, amitől csak még jobban erősödött a rossz fiús kinézete. Alig kaptam levegőt és igyekeznem kellett visszafognom magamat. Természetesen Clara ott volt mellette, mint mindig és ez most igazén bosszantott. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ő a barátnője, de nem értem miért kell mindig a nyomában lennie.
- Sziasztok srácok! - a szeme egyből megállapodott az enyémen, amitől a szívem még hevesebben kezdett dobogni. Hogy mindenki tisztában legyen azzal mégis mi történt, jobb ha az elejétől kezdem. Való igaz, hogy már az első találkozás alkalmával nagyon vonzónak találtam Diegot, de Thomas miatt ezt titkoltam. Majd mikor eldöntöttem, hogy megmondom Diego-nak, hogy bejön nekem, ő összejött Clara-val, aki történetesen az egyik barátnőm, szóval hoppon maradtam. Bár a kamerák előtt vibrált közöttünk a levegő, mégis annyit veszekedtünk, hogy most már csak pár szót szólunk egymáshoz. Szóval ez a Diego-val közös vagy nem közös történetünk.
- Akkor indulhatunk? - kérdeztem és felszáguldottam a gépre. Hogy a látszatot fent tartsuk, Cande mellém ült, Rugge pedig közvetlenül mögénk, Jorge-val együtt. Pechemre Diego pont előttem ült le, szóval egész végig hallgathatom majd, ahogy Clara-val falják egymást. De ki mondtam, hogy ez egy könnyű utazás lesz?
- Lody, úgy örülök, hogy te is velünk jössz. De ahogy látom, te már nem örülsz ennyire!
- Dehogynem, csak kicsit még fáradt vagyok! - elmosolyodtam és megöleltem Albat.
- Csak nem volt egy búcsú éjszakátok Thomassal? Az olyan romantikus lenne.
- Alba, ne kombináld túl a dolgokat, légy szíves. Nem volt semmilyen búcsú éjszaka és egy jó darabig nem is lesz semmilyen éjszaka sem.
- Jó rendben felfogtam. Egyébként is, a legjobb barátod vagyok, szóval én mindenben támogatlak téged.
- Albita óriási tévedésben vagy! Lodo legjobb barátnője én vagyok, te legfeljebb másodlagos lehetsz!
- Jól hallottam? Azt mondtad, hogy másodlagos vagyok? - erre elkezdtek veszekedni, én pedig imádkoztam, hogy valaki mentse meg nekem ezt a napot, különben esküszöm hazamegyek és bezárkózom a szobámba.
- Na srácok, ki áll készen egy ütős turnéra?
- Facu, te vagy az én megmentőm! - szaladtam oda hozzá és a nyakába csimpaszkodtam. Alba-tól meg is kapom ezért a magamét az tuti. A vak is látja, hogy mennyire odavan Facu-ért és ugyanaz fordítva is igaz, kár, hogy ezt egyedül ők nem veszik észre.
- Nahát ilyen fogadtatásra nem számítottam, de köszi! - ledobta a táskáját és viszonozta az ölelést.
- Ezúttal szerencséd volt, de legközelebb még folytatjuk! - sziszegte Cande a fogai között, de legalább a vitát abbahagyták.
- Nocsak, a nagy Ruggero Pasquarelli is itt van? Hihetetlen, hogy áldoztál a drága idődből miattunk!
- Most mit mondhatnék, a kedvenc srácaimnak mindent! Viszont lenne egy kérdésem: Hol a fenében vannak a többiek?
- Higgadj le te Olasz csődőr, még Sergio sincs itt, nélküle nem indulhatnánk el. - sopánkodott Cande, majd megfogta Rugge kezét. Mindannyian ráültünk a bőröndünkre és úgy vártuk a többieket. Nagy sokára meg is érkezett Jorge, Tinivel és Mechivel egyetemben.
- Hát ti? Így együtt?
- Én hoztam a csajokat! Kicsit elhúzódott a búcsú Stephie-vel!
- És az ágyban kötöttetek ki? Milyen szomorú, úgy sajnállak! - ment oda hozzá Cande és együtt érzően megveregette Jorge vállát, mi pedig igyekeztünk elfojtani a nevetést. Lassan Sergio is megérkezett szóval már csak őfelségére kellett várnunk, szokás szerint.
- Persze, megint rájuk kell várni! - mérgelődtem, mire a lányok Facu-val egyetemben elmosolyodtak.
- Szerintem te nem emiatt vagy ám pipa. Különben is emlékszem még arra a napra, mikor Lodovica Comello először találkozott Diego Domínguez-el és az élete örökre megváltozott!
- Candelaria ne nézz annyi mesét, mert az agyadra mennek! Egyébként csak közlöm veled, hogy nem is volt és nem is lesz semmi közöttünk, értetted? - és akkor megjelent. Fekete csizmában, fekete koptatott farmerben, pólóban és bőrmellényben volt. A haja oldalt le volt nyírva, amitől csak még jobban erősödött a rossz fiús kinézete. Alig kaptam levegőt és igyekeznem kellett visszafognom magamat. Természetesen Clara ott volt mellette, mint mindig és ez most igazén bosszantott. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ő a barátnője, de nem értem miért kell mindig a nyomában lennie.
- Sziasztok srácok! - a szeme egyből megállapodott az enyémen, amitől a szívem még hevesebben kezdett dobogni. Hogy mindenki tisztában legyen azzal mégis mi történt, jobb ha az elejétől kezdem. Való igaz, hogy már az első találkozás alkalmával nagyon vonzónak találtam Diegot, de Thomas miatt ezt titkoltam. Majd mikor eldöntöttem, hogy megmondom Diego-nak, hogy bejön nekem, ő összejött Clara-val, aki történetesen az egyik barátnőm, szóval hoppon maradtam. Bár a kamerák előtt vibrált közöttünk a levegő, mégis annyit veszekedtünk, hogy most már csak pár szót szólunk egymáshoz. Szóval ez a Diego-val közös vagy nem közös történetünk.
- Akkor indulhatunk? - kérdeztem és felszáguldottam a gépre. Hogy a látszatot fent tartsuk, Cande mellém ült, Rugge pedig közvetlenül mögénk, Jorge-val együtt. Pechemre Diego pont előttem ült le, szóval egész végig hallgathatom majd, ahogy Clara-val falják egymást. De ki mondtam, hogy ez egy könnyű utazás lesz?
